A harmadik évaddal jön az RTL egyik sikerműsora, A Konyhafőnök, majd érkeznek a gyerekszakácsok is, a kettő között pedig megjelenik Bernáth József első könyve, és várja a külföldi munkája. Ő viszont megmaradt annak, ami: séfnek, és esze ágában sincs beállni bulvárhősnek.


Nekem szimpatikus, hogy nem váltál az elmúlt években bulvárhőssé.
Mire gondolsz pontosan?

Az RTL Klub egyik legnézettebb műsorának, a Konyhafőnöknek vagy a zsűritagja immár harmadik éve, de nincs tele a bulvársajtó azzal, hogy „ez Bernáth József kedvenc macskája”, és „itt bulizott Bernáth József múlt szombaton Londonban”. Megmaradtál Bernáth Józsefnek, a séfnek.
Mert nem szerettem volna bulvárhős lenni, és továbbra sem szeretnék. Azt vallom, hogy mindenki azt adja magából, amihez a legjobban ért.

Megtalál az utcán a népszerűség?
Meg. A legtöbben meglepődnek, mert a hétköznapi életben más vagyok, mint a konyhában. Ott szigorú vagyok, nem ismerek kegyelmet. A forgatás után viszont elmegyek sörözni a versenyzőkkel, beszélgetünk, haverkodunk. De a konyhában – akár egy étteremben, akár a forgatáson – csak az a fontos, ami a szemünk előtt és az asztalon van.


Most hosszabb ideig vagy itthon, és egészen az interjúig én sem tudtam, hogy miért. Aztán megmutattál az októberben megjelenő könyvedből pár részletet. Miben lesz más ez a könyv? 
Például attól, hogy a tartalomjegyzéknél már mutatom, hogy mi készül. Szerintem azért kezdünk hozzá egy ételhez, mert látjuk, mi lesz a végeredmény, nem a neve miatt. Ezért a tartalomnál ez volt a cél, vagyis láttatni azt a sok színt, állagot és végeredményt, amit kapunk.
Másrészt minden fejezet egy alaprecepttel kezdődik, amit aztán különböző módon más étellé alakítok át. Például van egy paprikáskrumpli-alapunk, de mi van, ha ebből marad holnapra? Akkor készülhet a maradékból egy fűszeres taco vagy egy lezser krumplis tészta, olyan csavarral, amit még nem láttam másnál. Szerintem lehet alaprecepteket főzni, de trendinek lenni muszáj, vagy inkább úgy fogalmazok: érdemes belevinni az ételünkbe egy kis csavart. Gyűlölök ételt kidobni, viszont tudom – hogy hozzám hasonlóan –, sokan nem szeretik két-három napig enni a ugyanazt a csirkepaprikást.

A könyvedben minden lépést lefotóztatok, és nagyon letisztult az egész.
A recepteknél például az alapanyagfotóval indulunk. Azt akartam visszaadni, hogy nem kell mindig mindent mérni. Egy érdekesség erről. Kiválasztottam három embert, akik tesztelték a könyvet. Az egyikük egyáltalán nem szokott főzni, a másik főzőcskézik, de azért még nem hobbiszakács, a harmadik már egy hobbiszakács volt. Úgy kapták meg a recepteket tőlem, hogy a hozzávalókat csak a kép alapján látták, mégis úgy 80 százalékban sikerült tökéletesen megfőzniük az ételt. Ennyit számít szerintem egy jól illusztrált recept.

Mi alapján válogattad ki az ételeket?
Azokat a magyar ételeket gyűjtöttem össze, amiket igazán szeretek: lecsó, zöldborsóleves csipetkével, túrógombóc. Sőt! Beletettem egy nagymamámtól örökölt kedvenc sütim receptjét is.
Terveim szerint ez egy sorozat kezdete.

Láttam A Konyhafőnök Junior első részét az RTL születésnapján, és szerintem sokkal több van abban a műsorban, mint cukiság.
Mindenki félt, hogy mit fognak csinálni majd a gyerekek a műsor felvételén: palacsintát, muffint, valami levest. De ők nem csak erre szorítkoznak. Ugyanúgy, mint a felnőtteknél, napi két ételt kell megfőzniük. Egyik-másik gyerek olyan tányért hozott ki, hogy ha bent ülünk egy étteremben, és az kerül eléd, azt mondod: zseniális a séf. Sokszor a gyerekek határozottabbak és bátrabbak, mint a felnőttek.


Ez nem túlzás?
Nem. És tudod, miért van így? Mert megvan bennük az ösztönösség. Néhány felnőtt jelentkező nekem manírosnak tűnt, amikor néztem, hogyan viselkedik a konyhában. Tudja, hogy veszi a kamera, és a nézők majd a látottak alapján formálnak róla véleményt, ő pedig ehhez alakítja a szerepét. A gyerekek nem. Ők azzal voltak elfoglalva, hogy saját magukhoz képest mindig egyre jobbak legyenek.

Hogyan lehet a gyerekeket az igényesebb ételek felé terelni? Hogy meg akarjanak kóstolni valamit?
Azt vettem észre, hogy amikor elmegyünk egy étterembe, a gyerekmenü sokszor vagy bolognai spagetti, vagy rántott hús sült krumplival. Tévhit, hogy a gyerek csak ezt eszi meg. Amikor otthon vagyunk, kérdezzük meg a gyereket: Figyelj, most ezt vagy azt fogok főzni, van kedved segíteni? Ha van, akkor főzzünk együtt. És ha ő csinálja, lesz kedve megkóstolni. A keresztgyerekem öccse négyéves és utálja a halat. Legutóbb azt mondta, hogy szeretne nekem segíteni, és lazactatárt készítettünk. Elkezdtünk együtt főzni, és ahogyan a folyamatban én megkóstoltam az ételt, velem együtt ő is ezt tette. Nem ízlett neki továbbra sem a hal, de legalább megkóstolta. Ez egy hónapja történt. Azóta ritkán, de eszik sült halat. De erőltetni semmit nem szabad. Alternatívát kell nekik biztosítani, az étkezésben is.

Visszatérve már a felnőtt Konyhafőnökhöz. Az én szememben ez egy reality, és bár van benne show, nem érzem azt, hogy egy „óbégató reality”-t erőltetnek rám. Szórakoztat, de minőségileg. Szerinted mi a magyar műsor sikerének a titka?
Néha azt mondják az ismerőseim, hogy szívesen látnának többet a főzés folyamatából. Ezen már én is elgondolkodtam. Szerintem ahhoz, hogy megértsük, mit és hogyan főz egy versenyző, ugyanolyan fontos, hogy megismerjük őt magát is. Ki ő valójában, és a mi célja azzal, hogy részt vett a versenyben.

A műsorban azért elég tág fogalom lett a „hobbiszakács”. Ott volt Domi, aki megnyerte a második évadot, és már némi éttermes múlt állt mögötte, és mondjuk Ilona, egy főzni imádó, lelkiismeretes háziasszony. 
Ennyi hobbiszakács még egyik szériába sem jelentkezett, mint a harmadikba. És attól függetlenül, hogy eddig közük nem volt a profi konyhához, hihetetlen gyorsasággal felveszik a profi tempót. Az az érzésem, hogy a legnagyobb fejlődés ebben a szériában lesz majd.

A harmadik évadban egy korábbi játékos újabb esélyt kapott a nézőktől. Tibor ismét főzni fog.
Igen. Szerintem Tiborral kapcsolatban a nézők közül sokan nem is arra kíváncsiak, hogy mit főz, hanem inkább arra, ahogyan ezt teszi. Amikor megtudtam, hogy ő került be a nézők szavazatai alapján, meglepődtem. Kíváncsian várom, hogy változott-e a második széria óta...

Bernáth József, A Konyhafőnök séfje: „Gyűlölök ételt kidobni, szigorú ember vagyok a konyhában, de csak ott”

NLCafé - 2015. október 5.