Fotó: Móricz-Sabján Simon

Bernáth József:

„Ez remek volt,

jövő héten felrakjuk az étlapra!”

A színész-dramaturgnak az előadásaiért, a séfnek a tavaly megjelent szakácskönyvéért állnak sorba több százan. Enyedi Éva a Pintér Béla és Társulatában játszik már 17 éve. Bernáth József séf, aki több külföldi Michelin-csillagos étteremben is dolgozott, a Konyhafőnök című tévéműsor zsűrijéből lett ismert. Egy indiai étteremben beszélgettünk, és bár József akart ebédelni, folyamatosan porciózta a két nőnek a jobbnál jobb falatokat.


Magazin: Szokott főzni?
Enyedi Éva:
Sajnos, nem. Enni nagyon szeretek, de muszáj fegyelmezetten, mert egy jobb ebéd után a szűkebb jelmezeimről könnyen lepattan a gomb. Jó lenne, ha tudnék főzni, de talán előbb vezetni kéne megtanulnom.
Bernáth József:
Nagyobb kötöttség a vezetés, mint a főzés. Elég fél órát eltölteni a konyhában, és megvagy.

Enyedi Éva: És mindenki életben marad!
Bernáth József:
Attól függ, mit raksz az ételbe. 

Magazin: Volt, akit megtanított főzni, és ilyen ambícióval állt hozzá, mint Éva?
Bernáth József:
Akik a tévéből megismertek, már tudják, hogy az a célom, hogy kevés ráfordított idővel remek ételt készítsünk. Tavaly október végén megjelent a könyvem, amelyben lépésről lépésre bemutatom, hogyan készülnek a fogások. A visszajelzések alapján kiderült, olyanok is bemennek a könyvvel a konyhába, akik eddig nagy ívben kerülték. 
Enyedi Éva:
Ha nem kell tíz percnél többet rászánnom, én benne vagyok!
Bernáth József:
Legyen húsz, és ehhez jön még a főzési idő – de akkor már nem kell semmit se csinálnod.


Magazin: Jó nagy változás lenne ez Éva életében... De a társulatban most amúgy is különös dolgok történnek. Először dolgoznak közösen Pintér Bélával kőszínházban, a Katona József Színházban. Ön a dramaturgja Puccini A köpeny című operájából készülő előadásnak, A bajnoknak. Mi történt, hogy nem saját darabot állít színpadra Pintér? 
Enyedi Éva:
A történetváz marad csak meg Puccinitől, de minden mondat Béláé. A mai Magyarországon játszódó történetté alakítja. Az aktualitást ellenpontozza a zene, mely elemeli, más dimenzióba helyezi a mai, hétköznapi mondatokat. Az olvasópróbára elkészült az első húsz perc, és a próbaidőszak alatt írja tovább Béla. 

Magazin: Lehet a konyhára adaptálni Pintér Béla módszerét? Előfordult, hogy a főzés végére alakult csak ki, mit készít az alapanyagokból vagy változtatott az eredeti terven? 
Bernáth József:
Persze, gyakran. Nemrég egy rendezvényre vendégséfnek hívtak. Bár volt elképzelésem, megkérdeztem a házigazda séfet, mit csinálna a három alapanyagból: a kacsából, a káposztából és a burgonyából. Ahogy elkezdtünk főzni, minden stádiumnál valamelyikünk hozzátett valami extrát. Reggel nyolckor kezdtük az előkészületeket, és hatkor kezdődött a vacsora. Még a főzés utolsó pillanataiban is alakítgattunk az ételen. Kellő indokkal a tálalást megelőző percekben is lehet változtatni – persze ezekbe be kell avatni a konyha többi tagját is.


​Magazin: Ezt Michelin-csillagos helyen is meg lehetett csinálni?
Bernáth József:
Alkalmazottként nem variálhattam, a receptúrát kellett hűen másolni. A legkisebb eltérés is azonnal kiérződött, és levették az embert arról a posztról. Gyakran meg akartam váltani a világot, de aztán rájöttem, hogy ennek van más módja is...

Magazin: Ilyen módszer volt, mikor önként vállalta a személyzeti étel főzését Lyonban?!
Bernáth József:
Pontosan. Ha valamit szerettem volna, hogy felkerüljön az étlapra, amikor nem dolgoztunk, jelentkeztem, hadd főzzem én a személyzeti kosztot. Mindenki megkóstolta, köztük a séf is, aki azt mondta: Ez remek volt, jövő héten felrakjuk az étlapra!

Magazin: Éva gyereke már iskolás. Mit szól a reformmenzához?
Enyedi Éva:
Azt mondja, az óvodában sokkal finomabb volt az ebéd. 

Magazin: Gondolkodott azon, hogyan lehetne ehető menzaételeket adni a gyerekeknek?
Bernáth József:
Egyelőre nem, mert az nehéz feladat. Eszméletlen sok munka, és nem kapok olyan azonnali visszajelzést, mint az étteremben. Nem beszélve arról, hogy az alapanyagköltség fejenként maximum 415 forint. Képtelenség ennyi pénzből egészséges három fogást készíteni. 

Magazin: A színpadon figyelik a nézői reakciókat?
Enyedi Éva:
Persze, beleélem magam a szerepbe, a helyzetbe, de sosincs igazi kontrollvesztés. Már azért sem, mert az előadásainkban minden harmadik-negyedik mondat poén. Béla rendezőként kéri: ne menjünk tovább, míg a nézők nevetnek, mert a következő részt nem értik majd. De közben az is fontos, hogy ne lássuk egyenként a nézőket. Direkt megpróbálok úgy fókuszálni, hogy ne tudjam, ki ásítozik, iszik, kinek a mobilja szólalt meg.

Magazin: Állítottak már le előadást valamilyen nézőtéri zaj miatt?
Enyedi Éva:
Egyszer Béla rászólt egy nézőre az Anyám orra-előadás alatt. A fiatalember elképesztően élvezte a darabot, minden poént hangosan megismételt a barátnőjének. Egy idő után azért elég kínos lett, és Béla rámordult: nem otthon vagy a tévé előtt! Rögtön megbánta a beszólást, de húsz percig egyetlen köhögés nem volt a nézőtéren. Mondjuk röhögés sem, pedig nagyon vicces rész következett.
Bernáth József:
Nekem erről a könyvem miskolci dedikálása jut eszembe. Délután négy órára hirdették meg, de egy fél órával hamarabb értem oda. Több mint százan álltak sorba, ezért elkezdtem a dedikálást. Megkértem a vásárlókat, engedjék előre a várandósokat, a kisgyermekes anyukákat és a mozgásukban korlátozottakat. Az egyik anyuka gyereke 8-10 éves lehetett, és egy hölgy a sor 15-16. helyén ráripakodott: álljanak vissza, a maga gyereke nem olyan kicsi! Mindenki zúgolódni kezdett. Odamentem a hölgyhöz, és udvariasan elmagyaráztam neki, ha előreengedi őket, akkor körülbelül 16 perc alatt rá kerül a sor, ami még így is előbb lesz, mint a meghirdetett időpont. Erre engedékenyebb lett. Ahogy aláírtam az első pár könyvet, vele folytattam a sort, és azt írtam a könyvébe: Kellemes, türelmes karácsonyt kívánok!


Magazin: A Pintér Béla és Társulata az egyik legnépszerűbb társulat. Nem zavarja, hogy az utolsó két darabban nem játszott, azaz nem volt bemutatója 2013 óta?
Enyedi Éva:
Elég furcsa helyzet, mikor dramaturgként és színészként is dolgozom ugyanabban az előadásban. Dramaturgként azon gondolkodom, hogyan lesz a történet a legkerekebb, miként kap mindenki jó feladatot. És mikor előkerül az a figura, aki én lennék, de nincs benne, ami előremozdítaná a darabot, akkor dramaturgként azt kell mondjam: ezt a szereplőt húzzuk ki! És az eddigi szövegét adjuk oda másnak, hogy gazdagabb karaktere legyen. 17 éve együtt dolgozunk Pintér Bélával, látom az írás gyötrelmét, hogyan alkot huszonkettedszer egy vadonatúj történetet. Rossz érzés kimaradni, de értem és elfogadom a helyzetet. És legalább egy kicsit hiányzom a közönségnek! A legutóbbi előadás, a Fácántánc után sok néző mondta, kár, hogy nem játszom benne. A következőből már biztos nem maradok ki!

Magazin: Mikor nyit éttermet, ahol szintén a saját „­történeteit" mutathatná be?
Bernáth József:
Az idén. Annyira friss ez a sztori, hogy még nem tudok pontos részleteket, csak annyit: a pesti belvárosban nyitjuk. Az étterem a csúcsgasztronómia és a street food között lesz. Olyan helyet szeretnék, ahol minőségi ételt kapsz, és beugorhatsz, ha három könnyű fogásra vágysz, még akkor is, ha csak háromnegyed órád van. A cél az, hogy mindenkit az igényei szerint szolgáljunk ki, és az álmom, hogy a vendégeim legalább havonta visszajárjanak. Élvezzék az ételt, és varázsolja el őket a vendéglátó szakács és pincér is.
Enyedi Éva:
Nézd meg a Titkaink című előadásunkat! Ott nem ilyen pincért játszik Thuróczy Szabolcs. A nyolcvanas évek prototípusa köszön vissza: a „Bunkó pincér". Igazi stílusparódia. Mindenki azonnal azonosítja, és amennyire utáltuk az életben, akkora sikere van a színpadon.

Népszabadság - 2016. január 30.